JEL

JEL

A fiatalember egymagában (cô đơn) ült az autóbuszon. Kitekintett (nhìn ra ngoài) az ablakon.
Alig (hầu như không) múlt húsz éves, csinos, finom arcvonású (tính năng tốt trên khuôn mặt) fiú volt. Egy nő ült le a mellette lévő ülésre. Miután kicsit kedvesen elbeszélgettek a meleg
tavaszias időről, a fiú váratlanul (bất ngờ) így szólt:
- Két évig börtönben voltam. Ezen a héten szabadultam, éppen úton vagyok hazafelé. Áradt (khô) a szó belőle, miközben mesélte, hogy egy szegény, de becsületes (trung thực) családban nőtt fel, és az amit elkövetett (cam kết) mekkora (những gì) szégyent (xấu hổ) és fájdalmat okozott szeretteinek, akiktől a két év alatt semmi hírt nem kapott. Tudta, hogy szülei túl szegények ahhoz, hogy vállalják (thực hiện) az utat és meglátogassák őt a börtönben, és azt is tudta, hogy túl tudatlannak (không biết gì) érzik magukat ahhoz, hogy leveleket írjanak neki.
Mivel választ nem kapott, ő sem írt nekik többet.
Szabadulása előtt három héttel tett egy utolsó, reménytelen (vô vọng) próbálkozást (nỗ lực), hogy kapcsolatba lépjen velük. Bocsánatukért könyörgött (cầu xin), amiért csalódást (thất vọng) okozott nekik.

Miután kiengedték, felszállt az első buszra, ami éppen a házuk előtt halad el (qua), ott ahol felnevelkedett (lớn lên), és ahol még most is élnek szülei. Szüleinek megírta, hogy megbocsátásuk jeléül (như một dấu hiệu) egy jelet kér tőlük. Olyan jelet, amit jól lát az autóbuszból: ha még visszafogadnák őt, kössenek (buộc, cột) egy fehér szalagot a kert almafájára. Ha ezt a jelet nem látja, nem száll le az autóbuszról, és örökre távozni fog életükből. Az úti célhoz (mục tiêu) közeledve a fiút egyre nagyobb nyugtalanság töltötte el. Nem mert (dám) az ablakon kinézni. Biztos volt benne, hogy az almafán nem fogja meglátni a szalagot. Útitársa (bạn đồng hành), végighallgatta történetét, majd udvariasan megkérte a fiút:
- Cseréljünk helyet. Majd én figyelek az ablakból. Éppen csak néhány ház előtt haladt el az autóbusz, amikor a nő meglátta az almafát.
Könnyeivel küszködve, érintette meg a fiatalember vállát:

- Nézze! Nézze! Az egész fát szalagok borítják.

Hányan lesik a te almafádat, keresik a megbocsájtás kis jelét rajta?
Ne halogasd (trì hoãn), menj és tűzd ki rá!!

Szeretettel,Böjte Csaba t.